4.Fejezet - Megdöbbentő dolgok és Savannah Field

4.Fejezet - Megdöbbentő dolgok és Savannah Field

Már a kocsiban csináltam a házit,amikor Luke beült a kocsiba.
-Szia Niall bácsi!-mondta Niallnek,aki visszaköszönt neki.
-Szia anyu!-köszönt nekem.
-Szia kicsim.-köszöntem az én pici fiamnak.
-Anyu,az ovónéni azt mondta,hogy szóljak az anyukámnak,mert beszélni akar vele.-mondta.
Néztem egyet,majd bólintottam,
-Akkor megyek.-mondtam.
-Ne...Ne kísérjelek el?-kérdezte Niall vacilálva.
-Öhm,gyere nyugodtan.-válaszoltam,majd Niall és én kezenfogtuk Lukeot és bementünk az oviba.
-Anyu,erre gyere!-mutogatta Luke,majd egy szobába vezetett minket ahol narancssárga színű fal volt és ki volt tapétázva gyerek rajzokkal.
-Anyu nézd!-mutogatott a falra.-Ezt én rajzoltam.
Megnéztem,majd láttam rajta egy szőke hajú kisfiút aki alá románul oda volt írva,hogy Én,Lucian.A második emberke egy szőke hajú lány volt,aki szerintem én voltam és alá volt írva,hogy Anyu,Danika.A harmadik emberke pedig egy fiút ábrázolt.
Megdöbbentem amikor rájöttem ki az.Luke Niallt rajzolta le.És azt írta alá,hogy Apu,Niall...Nem tudtam mit csináljak.Sírjak vagy nevessek?Ehelyett csak mondtam valami olyat,hogy nagyon szép.
-Mi volt odaírva?-kérdezte meg Niall.
-Ööö...Semmi különöset.-legyintettem és elvörösödtem.
Csöndesen sétáltam Luke után,aki közben nekem és Niallnak beszélt felváltva.
-Anya,ő itt Savannah néni.-ébresztett fel Luke hangja.
-Jó napot.-mosolygott rám a szőke hajú,barna szemű,fiatal óvónő.-Savannah Field vagyok.
-Magának is.Danika Stoker vagyok.-mutatkoztam be.
-Beszélhetnénk négyszem közt?-kérdezte meg.
-Persze.Niall vigyáznál Lukera?
-Természetesen.Na Luke,megbeszéljük az élet nagy dolgait?-tette fel Niall ironikusan a kérdést,mire felkuncogtam.
-Nem.-vágta rá a kisfiam,majd Savannah elnevette magát.
-Menjünk.-mondta az óvónő és követtem.
A folyosóróa mentünk ki,ahol csak a dolgozók járkáltak.
-Nem tudom,megkérdezhetem-e,de az a fiú aki magával volt,nem Luke apukája?Mert nekem megmondta mi volt az a felirat a kisfiú rajzán.
Nagyon zavarban voltam.Niall Luke apukája?Ezt nem tudtam elképzelni.
-Ő nem az apja,Niall csak eg jó barátom,semmi több.Ennyi az egész.
-Lehet,hogy Luke Niallt gondolja az édesapjának?
-Lehetséges,mert közel állunk egymáshoz,de maga miért kérdezgeti ezeket tőlem?-akadtam ki.
-Csak azért,mert Luke kicsit összezavarodott.Látta,hogy olyan sok magánál öregebb anyukák és apukák jöttek a gyerekekért.Egy folytában csak azt kérdezgett,hogy ''Hol van az én apukám?''.Nem tudtam mit mondani neki.-mondta nyugodtan Savannah.
-Az apját,nem ismertem.13 voltam és csakúgy meg...meg...-mondtam szaggatottan lélegezve.
-Nyugodjon meg.Megértem.Voltak már itt ilyen anyukák,de nem ilyen fiatalok.-simogatta meg a karom.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Nincs mit.Ha bármilyen segítségére lehetek,szóljon nyugodtan.Ez a telefon számom.-adott egy kockás lapot a kezmebe,amin számok voltak.
Megköszöntem ezt is,majd vissza mentem Niallhez és Lukehoz.Ezej után elindultunk és már vártam is,hogy Niall milyen meglepetést talált ki.De amit láttam megdöbbentem...

Savannah Field:

3.Fejezet - Gondolkodások

Helló-belló!Na volt időm megírni a fejezetet és nagyon köszönöm Diának,hogy kommentelt az előzőhöz.Nem rizsázok.
Pussz,
          Cass


                 3.Fejezet - Gondolkodások


Niallal egyre közelebb kerülünk egymáshoz.Szinte olyanok voltunk mint a testvérek,bár többet éreztem iránta.Szerelmes voltam belé, teljesen és visszavonhatatlanul.Nem tudtam,hogy ő mit érezhet,de nem is érdekelt.Nem nyomultam rá,nem vagyok olyan.Én a csendes megfigyelő fajta vagyok.
Harry abbahagyta a drága barátnőm,Alice hajkurászását.Javaslatomra elutazott.De hová?Azt senki sem tudta,a bongyor srácon kívül.Megismerkedtem Louis barátnőjével,aki egyben Harry húga volt...Tessa nagyon aranyos lány volt.Az a vidám csaj fajta,mint Alice.Zayn,Liam és Niall még minidg szinglik maradtak.És ennek örültem,hogy Niall még szabad.
***
Egy hónap múlva Harry is megérkezett,de nem egyedül.Mint kiderült,Holmes Chapelben volt,a szülővárosában.Visszament,hogy nyalogassa a '' sebeit '' .Harry tett még egy kitérőt Magyarországba,ahol a hazavezető út alatt megismerkedett egy lánnyal.A lányt,Horváth Norninának hívják és exmodell.A csaj a londoni főiskolás,de nem egyedül jött.Veletartott az egyik ismerőse,Hunyadi Richárd,vagyis Ricsi.Ricsi fiú nagyon kedves volt és ...Izmos.De olyan szinten,hogy elő jön a perverz énem.Nagyon tetszettem neki,mármint nem nagy egóm,vagy mi,de Norina mondta nekem,hogy miket mond neki Ricsi rólam.Tetszett nekem is,de két baj volt.Egy; én Niall James Horanba vagyok szerelmes,kettő; Ricsit Magyarországon várta a barátnője Bettina...
Nagyon mérges voltam rá,hogy majdnem megcsalta a barátnőjét.
Ez idő alatt iskolába kezdtem járni és megismerkedtem pár lánnyal,akik kedvesek voltak velem,de nem történt semmi.
***
Új fejlemények érkeztek.Alice végül nem jött össze Liammel,hanem a suliban találkozott egy fiúval,Natetel.Nate Richardsonnal.
Nate egy édes srác volt és ő is - mint szinte mindenki - kedves volt.Nagyon jól bánt Aliceszel is és még az én kisfiamat,Lukeot is szerette.Áldás,hogy léteznek még ilyen fiúk.Sőt,még azt is bírtam benne,hogy nem ítélt el.
Rina-ahogy mi kezdtük el hívni Norinát-pár hét múlva egy lány látogatta meg.A neve Papp Arabella volt és egy vicces lány volt és odáig volt Liam rajongása miatt.Úgy van.A mi kis szoknyapecér Liam Payneünk,összejött egy lánnyal.És szerelemből!Ez sem semmi.Nos,az iskolában megsejtették,hogy ismerem a One Directiont,így én letten valamilyen '' híresség ''.A lányok az iskolában, sorban adogatták oda telefon számukat,hogy adjam a fiúknak.Most is csak a táskámba gyömöszölöm a papírokat.
-Hé,román!-szólt nekem oda a suli legmenőbb lánya Vivianne.
-Tessék?-kérdeztem meg.
-Ezt add oda Zaynnek.-vigyorgott rám felsőbbségesen-Mondd meg neki,hogy bármikor ráérek.
Csak bólogattam,de majdnem elhánytam magam a két értelmű mondattól.
***
Suli után Niall jött értem a Range Roverrel.Gyorsan beszáltam a kocsiba,ahol Niall volt,napszemüvegben és kapucniban ült.
-Szia.-mosolyogtam rá
-Szia.-mosolygott rám.-Akkor irány Luke?
-Irány Luke.-intettem,majd elindultunk.
Egy ideig csöndben maradtam,majd Niall megszólalt.
-És milyen suliba járni?-kérdezte vigyorogva.
-Remek.-mondtam savanyúan mosolyogva,mire elnevette magát.
-Ha megcsinálod a házid,lesz egy meglepim számodra.-mondta titokzatosan.
-Úúúú...Mi lenne az??Mondd el!!Lécci,lécci,lécci!!-kérleltem gyerekhez méltón.
-Nem mondom el!-nevetett ki kedvesen.
-Ó,ne már!Csak egy kis infót mondj!
-Oké,oké!Egy szó: vámpír.Többet nem mondok.Lakat a számon.-lakatolta be a száját szertartásosan,majd elmentünk Lucian ért.

2.Fejezet - A ház és Alice gondolata

Bocsesz,hogy nem hoztam,de javították a a gépem.( Zárójelben megjegyezném,hogy még rosszabb lett mint volt -.-'' ) A másik blogommal kapcsolatban,nem tudom mikor fogom feltenni,de a gépen pár mondat ott van,az angol füzetemben pedig egy kisebb verzió (unatkoztam,na (:   ).Ez a rész hosszabb lesz a ti kedvetek ért. ;)
Csók,Cass
U.I.:Ninám most is megtalálod a névtelen kommentelést? :D

          2.Fejezet - A ház és Alice gondolata

A ház gyönyörű,három emeletes volt.A föld szinten helyezkedett el a konyha,a nappali,az ebédlő és egy fürdőszoba.A második emeleten lett Harry és Louis szobája,-mert ők együtt (?) szoktak aludni-Frank és Jessie szobája,Zayn szobája,végül pedig Alice szobája.A harmadik emeleten pedig Luke és az én szobám,Liam szobája és Niall szobája.
Amint kiszálltunk a kocsiból,már ott láttam a nevetgélő fiúkat.Rossz érzéssel töltött el,hogy nem fogadtak be.Egyedül Niall beszélt velem.Megint lovagias módon,a szőke fiú-vagyis Niall-segített felvinni a szobámba a cuccom.
-Niall,én...nem tudom,hogy köszönjem meg.-vallottam be kelletlenül.
-Ugyan,-legyintett-semmivel sem kell megköszönnöd.Örömömre szolgált,hogy segíthettem.
Hangosan megkordult a gyomra,mire felkuncogtam.
-Talán azzal köszönöm meg,hogy főzök neked jó lesz?-vetettem fel az ötletet.
-Elfogadom.-válaszolta vigyorogva.Nevetve szóltam Lukenak,hogy jöjjön,eszünk.Niall közben vicceket mesélt,amikor lesétáltunk a lépcsőn.Hangosan kacagtam fel,mire minden tekintet rám szegeződött.Egy kicsit megszeppentem a felém járuló figyelem miatt,de végül mindenki tovább figyelt a dolgára.Niallal és Lukekal bementünk a konyhába ahol csak Alice és Liam állt beszélgetve.
-Szia Dani.-ölelt meg Al amint meglátott
-Szia Al.-öleltem vissza.Liamnek csak biccentettem,aki szintén így tett.
-Na Niall,mi legyen?-kérdeztem.
-Palacsinta.-vágta rá.
-Oké.-mormoltam.Előszedtem minden hozzávalót és csináltam neki magyaros palacsinit.
-Ez meg mi?-kérdezte döbbenten.
-Öhm,magyaros palacsinta.-válaszoltam.Niall ránézett Lukera aki már falta is magába.Hiába,Lucian mindig is imádta a főztömet.
Niall nézte egy ideig a kreálmányomat,majd vállat vonva bele evett.Először lassan megfontoltan,majd őrült módjára.
Később Frank és Jessie lejöttek a konyhába.Jess beleszagolt a levegőbe és csillogó szemmel rám nézett.
-A híres Danika Stroker féle palacsinta?-kérdezte.
-Igen.-válaszoltam,majd a két szülő 5 éveseket megszégyenítő módon elkezdték enni.Néha én is elgondolkodom,hogy most szülők vagy gyerekek vigyáznak-e rám.A srácok is betódultak a konyhába,hogy mik ezek a jó illatok.Végül mindenki átköltözött az ebédlőbe.
Mindenki szinte követelte még a palacsintámat,így Aliceszel felszerelkezve elmentük megcsinálni.
-Mi van veled?-kérdezte gyanúsan nézegetve.
-Mi lenne?-kérdeztem váll rántva.
-Mosolyogsz,nevetsz.Ezt Niall váltotta ki belőled?-kérdezte.Oldalra sandítottam.Niall ott ült a fiúk között és nevettette Luciant. Látszólag a fiúk is bírták a kisfiamat.
-Igen.-válaszoltam.-Olyan...nem tudom.Vonz a jelenléte.Olyan mintha lenne egy külön bejáratú Napom.-mondtam.-Még így alig pár órás beszélgetés alapján.
-Te szerelmes vagy!-kuncogott fel.
-Mi én?Nem,nem,nem.-ráztam meg a fejem.
-Dehogynem.Te szerelmes vagy Niall Horanba.-mondta suttogva izgatottan.
-Mi van velem?-kérdezte egy hang az ajtóból.
-Baszki,Alice.-suttogtam neki gyorsan oda,aztán Niall felé fordultam.-Alice csak azt mondta,hogy jól el vagy Luciannel.
-Igen.-mondta félmosollyal az arcán-Aranyos krapek.Nem lenne baj,ha megsztájlnigolnáng?
-Mi?-kérdeztem összevonva a szemöldököm.
-Csak menő srác lesz belőle!-mondta.
-Hát oké.-vontam vállat.
Nevetve néztem ahogy Louis és Harry Meleg Márkot megszégyenítő módon,utánozta a stylistot.
-Nos ez szín nem illik a kis arcoskájához ugye?-kérdezte Louis affektálva beszélve.
-Persze,édesem.No nem baj!Majd mi meg dizájnolunk szivi!-mondta Lukeot hátba ütögetve.
-Mamiii!!!-mondta félősen Luke.
-Nyugi kicsim!Nem lesz semmi baj!-nyugtattam meg.-Jó?
-Oki.-bólintott Luke és elsétált a Larry Stylinson párossal.
Tíz perc múlva jött vissza WORKING CLASS HERO fehér pólóba,terep mintás halász gatyában és cowboy cipőben.

Nevetve néztem a kis srácot.Olyan kis cuki volt,hogy ott sétált.Niall közelebb lépett,és átkarolta a vállam.
-Na?Jól sikerült?-kérdezte kacagva.Nem tudtam odafigyelni,mert újra eszembe jutott az az éjszaka.Nem nagyon bírtam az érintést magamon,így egy kicsit elhúzódtam tőle.
-Én,sa-sajnálom.Fel,megyek.-dadogtam.Gyorsan felszaladtam és elkezdtem sírni.Nem akartam újra emlékezni.Egy ideig sírdogáltam,majd egy ajtó nyitódást hallottam.Rémülten felkaptam a tekintetem.Niall volt az.Csendesen bezárt az ajtót,majd leült mellém.
-Danika...Mi a baj?Megérintettelek és dadogva,sírva felszaladtál.Nem értelek.-mondta.-Talán nem...bírsz engem?
-Én,...Niall.Te vagy az aki itt elsőnek befogadott.Nem tudom,hogy fogom ezt meghálálni,de nekem New Yorkban volt múltam.Nem jó.Szörnyű.Én,én...Nem.-ráztam meg a fejem-Nem akarok erről beszélni.
-Figyelj,-mondta komolyan Niall-nem erőltetek rád semmit.Jó?
-Oké.-bólintottam.
-Megölelhetlek?-kérdezte és kitárta a karjait.Mosolyogva igent mondtam,majd a karjaiba vetettem magam.Rám jött az a szorító érzés,de leküzdöttem,mert tudtam,hogy ő csak Niall.És Niall nem bánt engem.
Pár órával később felnéztünk twitterre.Vagyis ő a sajátjára,én pedig az övét néztem.Olvasgattuk az aranyosabbnál aranyosabb üzeneteket a directionerektől.Aztán meglátott valamit.
-Ijj.-húzta el a száját.
-Mi az?-kérdeztem.
-Öhm,nem akarom,hogy...
-Na-nógattam-nem lesz semmi baj és amúgy sem vagyok pletykás.
-Oké,de remélem nem fogsz megsértődni.-mondta reménykedve.
-Nem.-ráztam meg a fejem.Sóhajtva ideadta a telefont é,s egy kicsit szíven ütött az egész.Tele volt Aliceszel Harry és Liam twittere.
Olyan feliratok voltak,hogy ,,A világ legszebb lányával. '' és ,,A legjobb napom a világon. '' .Meg ilyenek.Nem tudtam mit mondani,csak a hátamra feküdtem.
-Hé!-lökte meg a vállam Niall-Állj fel!
-Minek?-kérdeztem.
-Csak!Na gyere.-állt fel és a kezét nyújtotta.Elfogadtam és elmentünk Alice szobájába.Al Carly Rae Jepsent hallgatott és dúdolta a Good Timeot.
-Sziasztok!-mosolygott ránk.
-Szia Al!-köszöntem neki.
-Helló Alice,lenne egy kérésem.-kezdte Niall.
-Oké,mit szeretnél?-kérdezte Alice.
-Itt a telefonom,fotózz le Danikával.-mondta Niall.
-Jó.-mondta Alice.Tekintete köztem és Niall között járt,majd vállat vonva elvigyorodott.Én Niall hátának dőltem,Niall pedig az enyémnek.
-Oké,csííízzz!-nyújtotta el a mondatot Alice,majd gyorsan mosolyogtam egy sort.
 

1.Fejezet - Bevezetés

Na,emberek nem bírtam magammal :D.Így csináltam egy fanfiction a kedvenceimmel: a One Directionról.Ebben a blogban előtérbe fogom helyezni a mi kis ír manónkat,aliasz Niall Horant.Szánom szegény szívemet,mert Demi Lovato mindig vissza utasítja :( Nem rizsázok,itt a első.
Csók,Cass

                     1.Fejezet - Bevezetés

Átlagos nap volt.Minden jól ment,de a suliban becsúszott egy karó.Amikor a szüleim megtudták,irtó dühösek lettek.Veszekedtünk,és én dühömben összepakoltam,majd elhúztam otthonról.A legjobb barátnőmhöz,Alicehez mentem.Az út közben besötédett.Cipők kopogását hallottam,így gyorsabban kezdtem sétálni.A léptek is gyorsabbak lettek.Egy gonoszul mosolygó férfi jött velem szemben,így lefordultam egy utcába.Akkor a hosszabbik úton megyek Alicehez.Már két cipő kopogott,az aszfalton és próbáltam elmenni onnan.Nem sikerült.Egy zsákutcába értem be.Ott két férfi várt.Megfordultam,hogy az ellenkező irányba menjek,de ott is két férfi volt.Mindegyik arcán gonosz vigyor ült.Megerőszakoltak.Sírva mentem Alicehez,aki befogadott.Másnapra,az apám,az anyám és a kisöcsém autóbalesetben meghaltak.Hozzám tartottak,hogy kapjak egy jó,nagy fejmosást.Teljesen magamba zuhantam.Alice azt mondta nekem,hogy igazán szólhatnék az ő szüleinek,hogy terhes vagyok.Így hát megtettem amit Alice mondott és kitálaltam Franknek és Jessienek.Kilenc hónapig hordtam a szívem alatt a kis csöpséget,majd 2009. november 1.-én világra jött Lucian Stroker.Ez több mint három éve történt,akkor 13 éves voltam.Minden szép és jó volt az életünkben,majd befutott egy banda Londonban.A neve One Direction volt.Mivel Frank,ügynök volt,felkérték,hogy legyen a fiúk ügyvédje.Nem akartam menni,de semmivel sem akadályozhattam meg,ezt.Így hát útra keltünk,és elhagytuk New Yorkot.Pár órát utaztunk repülőn amikor megérkeztünk.Londonban,a fiúk vártak minket inkognitóban.Frank rögtön akcióba lépett és bemutatott egymásnak.
-Fiúk,ők itt az én kis családom.A feleségem Jessica,a lányom Alice,a fogadott gyermekem Danika Stoker és a fia Lucian.-mondta. Rögtön kaptam pár undorodó pillantást,hogy van gyerekem,így nem igazán foglalkoztam velük.
-Családom,ők itt a One Direction.Harry Styles,Liam Payne,Niall Horan,Zayn Malik és Louis Tomlinson.
A fiúk rögtön poénkodni kezdtek Aliceszel,velem nem is foglalkozva.Rosszul esett,de tudtam csak azért mert azt hiszik egy kurva vagyok.Lehajtottam a fejem,nehogy elsírjam magam.Elővettem a zenelejátszómat és halgatni kezdtem egy kis Children of Distancet.Most kérdeztehtitek,egy amerikai lány,hogy hallgathat magyar zenét?Úgy,hogy nem amerikai vagyok,hanem román.A szüleimnek sem volt feledtép angolos nevük.Az apám Vladimir volt,az anyám Lucia és az öcsém pedig Stefan.
Láthatóan Luciannak-vagy ahogy mindenki szokta hívni Luke-is feltűnt,hogy a fiúk nem foglalkoznak velünk,így szóvá is tette.
-Mami,azok a fiúk miért nem beszélnek velünk?-kérdezte románul.Megtanítottam neki az anyanyelvem,amit csak akkor használunk,ha azt akarjuk,hogy a többiek ne figyeljenek ránk.
-Ne foglalkozz velük.Elítélnek minket,mert 16 évesen te itt vagy nekem,prücsök.-válaszoltam neki szintén románul.Alice neheztőlen nézett rám.Tudta,hogy direkt beszélünk más nyelven.Egy idő után,elsétáltunk a csomagjainkhoz,de Luke a karomban is akart lenni és nekem pedig a csomagom is kellett tartanom.Végül a fiúk közül megsajnált az egyik.A szőke hajú fiú hozzám sétált és kezet nyújtott.
-Niall Horan vagyok.-mondta kedvesen.
-Danika Stroker.-válaszoltam és a kezébe helyeztem az enyémet,majd gyengéden megráztam.
-Segítek jó?-kérdezte.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.Niall megfogta a csomagjaimat,és betette a fekete Range Roverbe.Elgondolkodtam.Még,soha,senkire sem mosolyogtam az óta.Részben a fogszabályzóm miatt,de a másikban,elkedvtelenedtem a nevetéstől.A négy fiú és Alice beszállt a sötétkék Roverbe,majd a barna bőrű fiú rákiáltott Niallra.
-Hé,kobold!Gyere már!-kiabált,kihajolva az ablakon.Nem kis feltűnést keltett a kiabálás.Niall kelletlenül odament hozzá és beszéltek valamit.Niall felém és Luke felé mutogatott.A barna bőrű fiú undorodva felém nézett,majd bólintott.Úgy éreztem ez az én végszavam,így beültem a hátsó ülésbe,Lukekal az ölemben.Nem kis meglepetést okozott Niall,aki mellém ült be.
-Te nem a fiúkkal mész?-kérdeztem.
-Nem.Túl sokan vannak egy kocsiban.És amúgy is.Sokkal jobban el vagyok veled,pár mondat beszélgetés alatt is.-vallotta be mire bólintottam.Frank elindult a kocsival a házunk felé...Az új életemhez.